Névadónk

gróf Széchenyi István (1791- 186o)

Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21.  -  Döbling , 186o. április 8.) a XIX. század első felében megindult nemzeti  reformmozgalom kezdeményezője és legjelentősebb személyisége, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója.

Édesapja, Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum és Könyvtár alapítója, édesanyja Festetich Julianna, aki  szintén nagy műveltségű, haladó szellemű családból származott: testvére, György  alapította a keszthelyi Georgikont.

Az ifjú a gyermekéveit Cenken, a családi birtokon töltötte.Nevelője 18o1-től Liebenberg János volt. Gimnáziumi tanulmányait otthon,magán- tanulóként végezte.Liebenberg/Lunkányi/ mellett tanára a kiváló piarista nyelvész, Révai Miklós. Vizsgáit a pesti Piarista Gimnáziumban,a soproni Bencés Gimnáziumban és a szombathelyi Líceumban tette le, általában kiváló eredménnyel.Vallásos neveltetése mellett nyelvtanulására is nagy gondot fordítottak.Az akkori tudományos és közéleti nyelv, a latin mellett  megtanult németül, franciául, angolul és olaszul.A családban a német volt a társalgási és a levelezési nyelv, később István gróf a naplóját is németül vezette.Magyarul csak később, már felnőtt korában tanult meg, főként barátja, Wesselényi Miklós hatására.
 A családi elvárásoknak megfelelően katonának állt.  Részt vett a Napóleon elleni lipcsei csatában, ám előléptetése elmaradt, noha korábban többször is kitüntették.Hamarosan érezte a Metternich-féle hatalmi gépezet
erejét. Úgy érezte, nem méltó hozzá, hogy a hatalmasságok kegyeit keresse.

Ezidőtájt többször kért szabadságot, 1815-1825 között többször bejárta Nyugat-Európát.A fejlett polgári államokban tapasztaltak arra ösztönözték, hogy „..csúnyácska hazája” állapotán változtasson , és ehhez megnyerje elsősorban a nagybirtokos osztály tagjait.
1822-ben angliai mintára meghonosította Pesten a lóversenyeket és 1825-ben Létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet.

Az 1825-ben megnyíló országgyűlés alsótáblájának ülésén –bár ott neki, mint mondta-szava nem volt: a lelkesedés hatására  egy évi jövedelme kamatának felajánlásával lerakta a Magyar Tudományos Akadémia alapjait.1825-ben Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót.1828-ban jelent meg első könyve(Lovakrul), 183o elején jelent meg Hitel című munkája,
 A „Hitel” az 183o-as években kibontakozó, a polgárosodást, a kapitalista viszonyok kiépítését célzó reformmozgalom programjává vált.

Az arisztokrata földbirtokosok nagy része Széchenyi ellen lépett fel.
Ő válaszul  a Világ című művében fejtette ki a nemzeti átalakulás útját és teendőit : a célhoz vezető út a vagyonosodás és a szellemi előrehaladás, mindennek előfeltétele a polgári szabadság,  akadályai pedig a nemesi előjogok és a jobbágyrendszer.  
Az 1831-i nagy parasztmozgalom, a kolerafelkelés után a „Stádium” című művében  tizenkét törvényjavaslatba foglalta követeléseit.A Stádium kinyomtatását a cenzúra megtiltotta, ezért külföldön adta ki. 1833 őszén jutottak  Magyarországra a becsempészett példányok.
 
Széchenyi részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában(1831),a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank alapításában, létrehozta Pest egyik első nagyipari üzemét,az óbudai hajógyárat és a téli kikötőt(1836), szorgalmazta a Duna-Tisza csatorna építéséről szóló törvény jóváhagyását, foglalkozott a magyar színház kérdéseivel,példájával és ösztönzésével elő-
segítette a bortermelés és a selyemhernyó-tenyésztés fejlesztését, királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozását és a később róla elnevezett
al-dunai út építését (1835-37).
 
Nevéhez fűződik a Lánchíd építésének terve: az állandó híddal dédelgetett tervét is siettetni kívánta: az ország fővárosává emelni Pest-Budát, ezt a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga is segítette.
 
Az 184o-es években a Tisza-szabályozás és ármentesítési munkák megindítása (1845-46), a balatoni gőzhajózás életre hívása(1846), emelkedik ki gyakorlati tevékenységéből.
Politikai programjában egyre inkább szembefordult  a köznemesi  reform-
ellenzék soraiban mutatkozó,mind határozottabb tendenciákkal.
Kossuth vezércikkeinek hangvétele a  Pesti Hírlapban Széchenyi szerint veszélyeztette a békés reformtörekvéseket, a”fontolva haladást”.
 
Örömmel fogadta az 1848 márciusi vértelen forradalom győzelmét, részt vállalt a Batthyány-kormányban:1848.ápr.7-től –szept. 11-ig a közlekedés és a közmunkák minisztere volt. Bécs és a független Magyarország közötti ellentétek fokozódó kiéleződését felzaklatott idegrendszere nem bírta elviselni:1848.szept. 5-én háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe, ahol hosszú éveket töltött egy magánszanatóriumban.
 
1857-ben gúnyos vitairatban leplezte le a magyarországi önkényuralmi rendszer kegyetlen és ostoba működését. Az ebben megfogalmazott gondolatait felhasználta egy, a Bach-rendszer eredményeivel dicsekvő röpiratra (Rückblick) írt válaszában(Blick auf den anonymen Rückblick)
„Pilllantás a névtelen visszapillantásra”-név nélkül Londonban jelent meg,1859-ben.A röpirat miatt rendőri zaklatások indultak ellene.
 186o. március 3-án házkutatást tartottak nála, mindent feldúltak, iratait elkobozták.Széchenyi dacos iróniával viselte ezt a keserű megpróbáltatást. A rendőrminiszter látogatása után azonban tele volt félelemmel, hogy erőszakkal tébolydába zárják. 
Állapota egyre súlyosbodott a zaklatások és a politikai kilátástalanság miatt.Hosszú hetek tépelődései után 186o. április 7-ről 8-ára virradó éjjel pisztollyal vetett véget életének.
 
Temetése Cenken volt április 11-én.  Ezt követően  országszerte tartotttak gyászünnepségeket emlékére.
  
Széchenyi István életműve hatalmas. 
Gondolatai napjainkban is időszerűek, a mai emberekhez is szólnak.
Minden tettében abból indult ki, hogy a magyarságot fel kell emelni elmaradottságából.
Példaképül állhat előttünk mint ember is: akaratereje, szorgalma,
állandó ismeretszerzése, műveltsége csodálatra méltó. Követendő példa a
mai ifjúságnak, akiknek kezében van a jövő.