A kirándulás nyitó programja a csicsói alapiskolában tett látogatás volt, ahol meleg fogadtatásban részesítettek minket és egy kedves műsor keretében bepillantást nyerhettünk az iskola mindennapjaiba és a település értékeinek sokszínűségébe. A két oktatási intézmény közötti jó együttműködés hosszú évekre nyúlik vissza. A két iskola tanulói közül többen ismerősként üdvözölték egymást, hiszen a nyári táborozások és téli sítáborok alkalmával már találkoztak egymással.  

Utunk következő állomása a Gömör felső részének szívében fekvő Rozsnyó volt, amelynek négyzet alakú középkori terén látható a reneszánszkori Őrtorony, a püspöki palota, a városháza,   és az ágostonos kolostor. 

Ezután Betlérre vitt utunk, ahol az Andrássy család a második világháború végéig élt az általuk építtetett vadászkastélyban, amit később államosítottak. A kastélyban pazar látvány tárult elénk, alapos képet kapva az Andrássy család főúri mindennapjairól. Egzotikus tárgyakban, fegyverekben, híres festők műveiben, empire és klasszicista stílusú bútorokban és a 20.00 kötetet tartalmazó könyvtárában gyönyörködhetünk. A kastély körül a 81 hektáros park a legnagyobb történelmi botanikus kert Szlovákiában.

Megálltunk a Dobsinai jégbarlangnál, amely a világörökség jégcsodája, utazásunk időpontjában sajnos még zárva volt a látogató közönség előtt, de idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a világ legjelentősebb jégbarlangjai közé tartozik és 2000-től a világ természeti örökségének jegyzékén szerepel. Bejárata a tengerszint felett 969,5 méter magasságban fekszik és a barlang hossza: 1483 m, de ebből csak 475 méter látogatható. A jeges rész átlaghőmérséklete -3,9 - - 0,2 Celsius fok, addig a jégnélküli rész 0,8 - -3,5 Celsius fok. Emlékül egy csoportképet készítettünk. Következő állomásunk Szepesszombat volt, amely egyike a történelmi 16 szepesi városnak. Itt megcsodálhattuk a 13. században épült kéthajós gótikus Szent György templomot, amelynek főoltára Lőcsei Pál műhelyében készült 1516-ban.

Első napi kirándulásunk fáradalmait Szepessümegen, a meseszép Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkban lévő szállásunkon pihentük ki, ahonnan teljes panorámájában láthattuk a Magas – Tátra havas csúcsait.

A második nap első úticélja a Bélai barlang volt. A 890 méter tengerszint feletti magasságban fekvő bejárathoz mintegy 1 kilométer hosszú erdei úton kapaszkodtunk fel, leküzdve a 122 méteres szintkülönbséget. Mindenkit lenyűgöztek a cseppkő-vízesések és a pagodaszerű állócseppkövek. A barlang „zenetermének” hívott részét a tóba lecsöpögő víz hangja ihlette, ahol egy fényjátékkal egybe kötött rövid zenés műsort élvezhettünk. Innen Késmárkra indultunk, ahol először a Szentháromság tiszteletére, vasszögek felhasználása nélkül épült, eredeti állapotában látható Evangélikus fatemplomot néztük meg. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a hagyomány szerint a templom építésében svéd tengerészek is részt vettek, akik emléket is hagytak maguk után: a belső tér tetőszerkezete egy felborított hajóra hasonlít, és a kerek ablakok is a hajóra emlékeztetnek. Ezután leróttuk tiszteletünket az új evangélikus templom mauzóleumában Thököly Imre sírkövénél. Következő állomásunk, az egykori Szepes vármegye székhelyeként és legjelentősebb településeként számon tartott Lőcse volt.  Itt megcsodáltuk a régi városháza árkádos épületét,  megtudtuk a főtéren álló szégyenketrec valódi funkcióját,  majd körbejártuk a híres Szent Jakab – templomot, amely  az egykori Magyarország egyik legszebb temploma. Oltárai a középkori faszobrászat legszebb alkotásai közé tartoznak. Főoltára Lőcsei Pál mester alkotása 1502-ből, 18,62 m magasságával a világ egyik legszebb és legnagyobb gótikus oltára.  Magyarságtudatunk erősítéséhez hozzájárult,  hogy a város olyan híres magyarokkal büszkélkedhet, mint Lőcsei Pál mester faszobrász, szárnyasoltár-faragó, aki itt született és alkotott, vagy idősebb Markó Károly, aki szintén itt született. Itt tanult Schulek Frigyes (1841–1919) építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja, itt tanított Asbóth János (1768-1823) a keszthelyi Georgicon igazgatója és Hell Miksa (1720–1792) csillagász, matematikus, fizikus. De Lőcse megjelenik a magyar irodalomban is, mint Mikszáth Kálmán: Fekete város, Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című regényében vagy Krúdy Gyula: Tizenhat város tizenhat leánya elbeszélésében.

Lőcse után egy rövid látogatást tettünk Csütörtökhelyre, amely a magyarországi gótika ékkövének számít. A több mint kétezer lelket számláló Csütörtökhely (Szepescsütörtökhely) a Szepesi-medence délkeleti részén fekszik, nevét a csütörtökökön tartott vásárnapjáról kapta. Szemet gyönyörködtető román stílusú temploma gótikus kápolnájával a település szélén álló dombon áll, ez a lovagkirályunkról elnevezett Szent László-templom, benne a Szapolyai – kápolna a Szapolyaiak temetkezési helyéül szolgált. Elhagyva Csütörtökhelyet Iglora utaztunk, amely a Szepesség második legnagyobb városa Poprád után, és híres iskolaváros. A környéken már a 13. században komoly vas- és rézbányászat folyt, és messze földön híres volt Iglo harangöntödéje. Érdekességként megtudtuk, hogy az 1867-es koronázási dombhoz az iglói Kuruchalomból is vittek földet. Utunk során a történelem néma emlékei bukkantak elő minduntalan és valamennyien kicsit úgy éreztük, mintha egy izgalmas időutazáson vennénk részt. A Máriássy család, egyike a legkorábbról eredeztethető felső-magyarországi nemesi családoknak, márkusfalvi kastélya, amely a következő megállóhelyünk volt, szintén jó példája az ősök tiszteletének és az élők gondosságának.  A kastély a kirándulásunk idején felújítás alatt állt, de egy csoportképen a hátteret a gyönyörű kastély szolgáltatta. A hosszú és élményekben gazdag nap végén visszatértünk szállásunkra.

A harmadik és egyben utolsó nap első állomása a Szepesi vár volt, 4 hektáros  kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb vára. A vár és a társított kulturális emlékművei (Szepeshely, Szepesváralja, Zsigra) együttesen a világörökség részei. 634 m magasan, a környék fölé mintegy 200 méterrel magasodó mészkősziklára épült. Sajnos, szintén felújítják, ezért csak látványában tudtunk gyönyörködni, de így is lenyűgözte a gyerekeket. Ezután Eperjesre utaztunk. A város neve a magyar eper növénynévből származik, amely olyan helyre utal, ahol sok földi eper terem. Megtudtuk, hogy a monda szerint a mai Eperjest II. (Vak) Béla alapította 1132-ben és a környéken jellemző eperről nevezte el. A város címerében felül három vörös rózsa látható ezüst mezőben, alatta két vörös és két ezüst sáv húzódik keresztben. 

Programunk utolsó állomása a gyönyörű Kassa városa volt. Láthattuk a kereskedők utcáját, megismerkedtünk a Miklós börtön legendájával és valódi, történelmi funkciójával, láttuk II. Rákóczi Ferenc rodostói házának, a belváros szívébe épített mását, megcsodáltuk az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt székesegyházat, amely Európa egyik legszebb  székesegyháza, és altemplomában iskolánk tanulói megkoszorúzták Rákóczi fejedelem sírját.

Élményekkel telve szálltunk buszra, és intettünk búcsút a Felvidéknek, majd haza indultunk.

A kirándulás utáni záró óra keretében a gyerekekkel felelevenítettük a három nap közös élményeit, megtekintettük a sok közös fényképet, újra kitértünk a Határtalanul kirándulás során látott, a magyar történelmünk szerves részét képező városok történelmi és kulturális jelentőségére, az ezekhez a városokhoz kapcsolódó híres magyar történelmi személyiségekre, az ezekben a városokban élt és alkotó, vagy tanító híres magyarokra. Ezután a záró óra után, úgy érzem, hogy a Határtalanul Programmal olyan élményekben volt része a gyerekeknek, amelyek nem csak a látókörük szélesítéséhez járult hozzá, hanem a hazáról való gondolkodásuk formálásához is.

Németh Katalin 7.b osztály osztályfőnöke

A kiránduláson készült fotók a Galériában megtekinthetők!